Miért pont én?

Vigyázat, szabadkozó, "így jöttem én" történet következik! Mindenki ferde szemmel néz rám, ha szóba jön, hogy én egyébként HÖK-özöm, mi több, egyenesen az elnöke vagyok ennek a rablóbandának. Erős szavak, de a diákok fejében azért joggal él az az előítélet, hogy a HÖK-özés nem más, mint mutyizás, az állami pénzek egymásközt való szétosztogatása, kibúvó az iskolai teendők alól, illetve politikai ugródeszka.

Nos, a BKF-en ez nem így működik, mert az elődeim valami olyasmit vettek észre az érdekképviseletben, ami átlépi a klasszikus érdekképviselet fogalmát. Ezt a valamit pedig úgy hívják, hogy értékteremtés. Amikor megérkeztem a BKF-re, nem érdekelt a hallgatói érdekképviselet (persze bevallom őszintén, hogy nem is nagyon tudtam, mi az), az alkotóvágy azonban annak ellenére is mindig élénken dolgozott bennem, hogy sok mindenben nem feltétlenül tartottam magam tehetségesnek. Ez korábban nem volt tudatos, de a rajzolás, a filmszeretet vagy éppen az élsport is (melyekben leginkább megtaláltam magamat) mind-mind azt az ösztönös emberi vágyat elégítik ki, hogy valamiképp nyomot hagyjunk a világban. Nem feltétlenül az egészben, hanem csak abban a kis közegben, ami körülvesz minket. Nyomot hagyni pedig csak és kizárólag alkotással lehet.

Amikor pedig előttem is kikristályosodott, hogy a Szűcs Gergő vezette BKF HÖK az érdekképviseleten keresztül teremt értéket (és ezt az egészet "Őrület"-nek hívja), én is a része akartam lenni. Így lettem először egyszerű képviselő (néhányan talán még emlékeznek az igencsak ironikus propaganda kampányomra), majd alelnök (itt a program és a prezi). Ahogy azonban egyre közelebb kerültünk az elődöm negyedik (és egyben utolsó) mandátumának lejárásához, erősödött bennem az érzés, hogy ez a dolog nemcsak hogy olyan eredményeket ért el, és olyan értékeket képvisel, amiket nem szabad veszni hagyni, hanem hogy alkalmas is lehetek a szervezet további koordinálására.

• De mit is takar pontosan az értékteremtés? Nagy levegő, megpróbálom felsorolni! Alapvetően három részre tudnám osztani. Az első az iskolával való folyékony párbeszéd. Ez az intézmény rengeteget köszönhet a saját Hallgatói Önkormányzatának, mivel hallgatók puszta öntevékenységből, anyagi juttatások nélkül vállalkoztak arra, hogy segítik, bírálják és fejlesztik a Főiskola szolgáltatásait. Elég csak, a rangsorolásos kurzusfelvételre, a tantervváltozás következtében létrejött plusz kreditekre, a tavaly felállított Média Bizottságra, vagy a már megboldogult ETR Ninjára gondolni. A BKF azonban nem csak oktatási intézmény, hanem egyben vállalkozás, az üzemeltetőknek éppen úgy, mint a hallgatóknak - viszont mindenki azzal jár a legjobban, ha az ide járó diákok ügyesek, talpraesettek, és a jövőben sikeresek.

• Az BKF munkájának segítése mellett ki kell emelni, hogy miközben az Őrület-program alapvetően a hallgatókért van, önmagát is fejleszti. A programba bedolgozó emberekhez (és ehhez még HÖK-ösnek sem kell lenni) szakmailag és emberileg is sokat hozzátesz az, hogy részesei lehetnek az öntevékenységnek. Szakmai tapasztalatokkal gazdagodnak, felelősséget vállalnak másokért, helyzeteket tanulnak meg kezelni, miközben hosszútávú ismeretségeket és - ami talán a legfontosabb - barátságokat kötnek. Amikor az elődöm ironikus nagyképűséggel szuperhősökhöz hasonlította a HÖK-öt, lényegében erre gondolhatott. Vagy csak tényleg nagyon nagyképű volt.

• A harmadik aspektus, amiben az értékteremtés manifesztálódik, azok maguk a rendezvények, a bulikat és az egyéb programokat egyaránt beleértve, kiegészítve a kisokosainkkal. Ezek ugyanis nemcsak a szervezés terén jelentenek kihívást, hanem a hozzájuk kötődő kreatív munka is figyelemre méltó teljesítmény. Elég csak a tematikusan végigvitt "Keresztapa kisfilmekre", a Bocs fiktív személyére, és a köré épített gerilla akciókra, vagy a különféle grafikai anyagokra gondolni, de olykor még a bulikról készülő képgalériákat is ide lehet sorolni. Azokról a pillanatokról pedig, amik egy-egy gólyában, hallgatóban örökké megmaradnak, még nem is beszéltünk - az már csak színtiszta szórakoztatás.

A fentiek fényében vállaltam, hogy ha nem is hosszú ideig, de tovább élem mások munkáját, az alapokat megtartva tovább építem őket, és ha tehetem, javítok is rajtuk - miközben azért olyan újdonsült problémákkal is szembe kell nézni, amik a felsőoktatás közelmúltban végbement átalakításai következtében csak most érnek utol minket. Az elnöki programomat itt olvashatjátok, amihez egy prezit is készítettem, illetve akit jobban érdekel, és kíváncsi arra, hogy miként is néz ki az első látszatra bonyolultnak tűnő, a valóságban azonban pofonegyszerű felépítése az Őrület-projektnek, az erre keresse a számításait.

Az Őrületbe, és tovább!

Dani Áron

2014